Szabó Katalin interjú

- Kata, mióta vagy a LESZ Önkéntese és melyik évben lettél a Szombathelyi Stáb vezetője?
- 1989-ben jelentkeztem a képzésre s a 10 hónapos képzést követően 1990 nyarán kezdtünk el hospitálni. Abban az időben még páros ügyelet volt, így nagyon sokat tanulhattam a régi ügyelőktől. A klasszikus módon, felváltva fogadtuk a hívásokat. Az egyik ügyelő csak a hívóra koncentrált, még a társa az adminisztratív feladatot látta el. Ez azóta is követendő és elérendő cél a számomra!
A szombathelyi stáb vezetői feladatait 2016. januártól, - Dr. Cseresnyés János főorvos távozását követően látom el. János „észrevétlenül” helyezett a vezetői szerepkörbe. Távozása előtt már évekkel vélemény-alkotási és döntési lehetőséggel bízott meg. A LESZ megbeszéléseire elküldött s kérte annak beszámolóját, átbeszélgettük a hívásokat… Majd amikor biztosnak látta a ténykedésemet, az akkori stábbal közölte, hogy személyiségemben érettnek tart a csapat vezetésére. Sajnos bennem jókora gyászreakció indult el. A LESZ vezetői között váltam igazán vezetővé és nőttem fel a feladathoz!!!

- Mit tartasz a legnagyobb sikernek a Stáb életében?
- A legnagyobb siker, hogy egy mára letisztult, elköteleződő csapattal dolgozhatok, amelyet a szervezetfejlesztő is jelezte felénk.  Kisodródtak azok a tagok, akik klikkesedést, negatív hangulatot próbáltak behozni a stábba! Jelenleg a csapatban vannak olyan húzó emberek, akikre mindig számíthatok (Szilárd, Szilvi, Laci). Egészséges attitűddel kezelik a hívásokat. Ugyanazt teszem, ahogyan anno János is tette a csapatban. Kinéztem s megneveztem az utódomat, aki, ha kell kíméletlenül szembesít, ha valamit nem objektíven látok!
Sikerként élem meg, hogy Szombathely Polgármestere erkölcsileg elismeri a munkánkat és a város nagyon nehéz anyagi gondjai ellenére is támogatja a fennmaradásunkat.
Az Országos Találkozó első megbeszélésekor (2020. október) azzal bocsájtott a szervezői utamra, hogy „örül a pozitív látásmódnak, amellyel a jövő elé tekint!”
Sikerként élem meg, hogy 2016-tól a munkánkhoz nélkülözhetetlen biztonságos, nyugodt, kényelmes ügyeleti helyet sikerült a város gyors támogatásával létrehozni. Szeretik az ügyelők.
Sikerként élem meg, hogy a 112-es Hívásfogadó Központtal 2016-tól nagyon jó a munka- kapcsolatom. 2020 februárjában egy elismerő oklevéllel leptek meg. Hasonlóan gyümölcsöző a kapcsolat az Áldozatsegítő Központ szombathelyi munkatársaival.
Az elismerés szárnyakat ad! – Ezt éltem meg Debrecenben az országos találkozónkon vagy a korábbi régiós találkozók alkalmával.

- Van-e olyan emlékezetes történet az önkéntes szolgálatod alatt, amelyet megosztanál velünk?
- Kezdő ügyelőként sajnos egy drogos hívó történetébe bevonódtam. Abban az időben még nem volt országos hívhatóság (90-es évek). Volt postafiókunk és a hívó egy levelet küldött a postafiókra, amelyben egy verssel ajándékozott meg:
„Hajnal van, Kis Kaktuszsimogató, hajnal van odakinn. Valami halvány rácson szürkül át a fény és én kitapogatom a sorokat a halk reggelen. Tétován dőlnek a betűk a papírra, nem tudok írni, pedig szeretnék. Megfognám Neked a pillanatot, szavakba önteném a hangulatot, de kevés vagyok hozzá. Ebben a korai derengésben olyan kicsi és sebezhető minden ember. Az ajtóm pedig nyitva állna. De lohol a sarkamban az idő, a csend, a köd, a félelem beleszuszog a fülembe, hatalmas felettem az ég.  Hajnal van Kis Kaktuszsimogató, újra hajnal van odakinn. Ébrednek az emberek - Te is valahol- A hangodra gondoltam és –látod? furcsa, de most kelt útra a szürke reggelen át egy gömbölyű fénysugár.”
Jó pár évvel később, jelentkezett egy hívó, aki azt jelezte, hogy droggal küzdött, lejött a szerről s most végzett szociális munkásként. Nem tudja eljut-e az akkori ügyelőhöz, csak köszöni s jelezni szerette volna. A hívást én fogadtam, de a hívó nem ismerte fel a hangomat!

- Milyen szakmai terveid vannak a közeljövőben?
- Az állandó szakmai vezető és szupervízor kísérését nagyon fontosnak tartom. Időt és lehetőséget kell teremteni a szakmai anyagok feldolgozására. Nagyon fontos terv: vissza szeretnénk térni az eredeti 84 óra/hét ügyeleti időre, amely létszámfüggő.

- Mit ajánlanál nekünk Szombathely városában, mi az, amit feltétlenül nézzünk meg a 3 a nap alatt?
- Szombathely belvárosa, ahol az OT zajlik szép. A Csónakázó tó magával ragadó természeti szépsége számomra mindig egy csoda. Gyönyörű szép a Fő tér közelében lévő Püspöki palota és a Székesegyház, valamint a híres Borostyánkő út, a Savaria és Smidt múzeum, a Szombathelyi Képtár, az Iseum Savariense, építészeti szépségű. A Szombathelyi zsinagóga pedig a Fő tér közelében található.    
Ha történelmi kincsekről van szó, Szombathely hazánk egyik leggazdagabb települése. Elég csak a római kultúra romjaira, vagy a nyüzsgő kulturális életre gondolni, máris érthetővé válik, hogy miért emlegetik Vas megye székhelyét a Nyugat királynőjeként.
Nem túl messze a város szívétől található a szombathelyi Csónakázó- és Horgásztó, ami sok helyi és ide látogató turista egyik kedvenc pihenőhelye. A tó partján fapadok és kavicsos járdák várják a pihenni vágyókat, és még a horgászat szerelmesei is botot ragadhatnak, hogy szerencsét próbáljanak a tó vizén (persze csak engedéllyel). Kiváló úti cél mindenkinek, aki szeretné egy csónak fedélzetén élvezni a napot. Talán ősszel a legszebb, amikor a tó tükre megkettőzi a partján álló fák színes lombjait.
Iseum Savariense Régészeti Műhely és Tárház: Szombathely egy igazi álom úti cél azoknak, akik érdeklődnek a római kultúra iránt, itt található ugyanis hazánk egyik legjelentősebb és legérdekesebb római ereklyéje, Isis istennő szentélye. Az épületet mára gyönyörűen felújították, és szabadtéri operák és színházi előadások helyszínéül szolgál a nyári szezonban. A komplexumhoz tartozó Romkertben még mindig láthatók Hermész szentélyének maradványai, és még a Balti-tengert illetve a Földközi-tengert összekötő Borostyánút egyik szakasza is fennmaradt itt.

- Köszönöm az interjút! Sikereket, örömeket kívánunk Neked!