VIKTOR STAUDT - Egy barát emlékére

Szeptember 7-ről 8-ra virradó éjszakán Viktor elment.

Hosszú ideje nagy odaadással és nagylelkűséggel szánta az életét öngyilkossági kísérlet túlélőjeként szerzett tapasztalataival mindazokra, akik eljöttek hozzá: bajba jutott emberek, gyászoló és veszteséggel küzdő szülők és családok, segélyvonalak ügyelői, mentálhigiénés dolgozók, tanulók és mások.

Sokat mesélt nekünk önmagáról és saját sebezhetőségéről, megérintett minket, bátorságával és emberségével inspirált minket. Most olyan kérdésekkel hagyott itt minket, melyekre nehéz válaszokat találnunk.

Mégis az ő emléke bennünk arra hív minket, hogy igenis megtanuljunk a lehető legközelebb maradni mindazokhoz, akik az élet legszélén sétálnak.

Az IFOTES kongresszusán 2019. július 5-én tartott előadásában Viktor a magányról beszélt, melyet már nagyon fiatalon is érezni lehet, saját tapasztalatairól fiatal és idős emberekkel való találkozása kapcsán:

"Még ha magánynak is nevezzük, azt hiszem, mégis inkább a másokkal való kapcsolódásról, vagy annak hiányáról szól."

Előadása akkor a következő szavakkal zárult:

"Lehet, hogy nem vagyok képes a magányukat eltüntetni - ahogy a saját magányomat sem -, de egy pillanatra megtehetem, hogy kevésbé érezzék magukat egyedül. Reményt adni, hogy biztosan van megoldás. Beoltani őket a bátorsággal a továbbhaladásra, tovább – jobb idők felé.

Értük. Magamért. Mindannyiunkért együtt.”

Viszlát Viktor!