Már másfél éve hívhatók a felvidéki önkéntesek

Már másfél éve hívhatók a felvidéki önkéntesek

A Magyar Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Szövetsége (LESZ) folyamatosan dolgozik azon is, hogy a határon túli területeken is elérhető legyen a szakszolgálat magyar nyelven. Felvidéken idén másfél éve indult el az önálló felvidéki ügyelői csoport Ujpál Emőke, tanácsadó szakpszichológus vezetésével. Vele beszélgettünk a kezdetekről és az elmúlt időszakról.

Jó tudni róla, hogy Felvidéken már magyar nyelven is elérhető segélykérő hívószám. Mi hívta életre ennek a megjelenését?

A vonalak már 2016 óta hívhatók szlovákiai számról, de a hívásokat Magyarországon fogadták. 2019- re állt össze a felvidéki magyar csapat, és el tudtuk indítani a saját ügyeletet is. Az ok pedig az volt, hogy nálunk anyanyelvi ellátás, segítségnyújtó szakszolgálatok csak korlátozottan érhetőek el. És egy lelki problémát, nehézséget megfogalmazni még az anyanyelvűnkön is nagyon nehéz, és mi szerettünk volna lehetőséget biztosítani arra, hogy magyarul is tudjanak segítséget kérni az emberek, amikor szükségük van rá.

Hányan vagytok a szolgálatban?

9 ügyelőnk van jelenleg, és már zajlik az újak képzése. Nyár végén volt a kiválasztási időszak, amit egy önismereti rész követett, majd a szakmai képzés fog következni, és a vizsga után tapasztalt ügyelők/mentorok mellé kerülnek a kiválasztottak. Ha ez mindenkinek sikerülni fog, akkor már jóval többen leszünk, ugyanis 6-7 főt szeretnénk integrálni a szolgálathoz.

Vegyes csapattal dolgoztok?

Persze, vannak férfiak és nők is, jellemzően több a női ügyelő, de nagyon örülünk, hogy vegyes a társaság.

Kik jelentkeznek hozzátok ügyelőnek?

Nagyon vegyes végzettségű a kör. Vannak tanárok és ápolók is, korban pedig szintén elég széles a skála, vannak fiatalabbak is, de inkább az érett korosztály, a nyugdíj közeliek képviseltetik magukat többségében, illetve van, aki már nyugdíjasként önkénteskedik. Az indíttatás pedig mindenkinél a segítésnyújtás.

Van olyan munkatársad, aki maga is átesett valamilyen krízishelyzeten?

Mindenkinek az életben vannak krízishelyzetek, így mindenkinek meg vannak a sajátélményei, történetei, vannak olyanok is természetesen, akik konkrétan segítséget is kértek már az életük folyamán. A képzés önismereti része pont erre irányul, ugyanis nagyon fontos az, hogy az ügyelő különbséget tudjon tenni a saját történetéből fakadó érzések, és a segítségkérő érzései között. Az ügyelő nem választhatja a lelki segélyvonal kezelését egyfajta rehabilitációnak, és amennyire lehet, ezt mi is igyekszünk kiszűrni.

A lelki krízisek között megjelent az valamikor is, hogy valaki esetleg a magyarságát nem tudta igazán megélni a határon túl?

Az ezzel kapcsolatos érzések ott vannak minden határon túli lelkében, gyökereiben. Kifejezetten ez, mint központi probléma, nem merült fel sem a csoporttagokon belül, és a telefonálók között sem.

Nehéz szakma ez bárhol a világban. Ti mentálisan hogy tartjátok szinten a kollégáitokat?

Csoportként működünk, és vannak stábtalálkozóink, ahol a szakmai kérdések mellett a csapat és a csapattagok mentálhigiénéje is központi kérdés. Itt van helye az önismeretnek, a ventilálásnak, ezért is jó, hogy rendszeresen tartjuk a kapcsolatot, mert ahogy kovácsolódik össze a társaság, mélyül a bizalom is, ami a megfelelő légkört biztosítja a lelki munkához. És nagyon hálásak vagyunk azért is, hogy részt tudtunk venni Magyarországon is képzéseken és rendezvényeken, amelyeken mindig ott tud lenni vagy a teljes csapat, vagy néhány tagunk. Ezek a lehetőségek mindig feltöltenek bennünket.

Egy központot, utazásokat egyszóval a működést fenntartani nem lehet saját pénztárcából. Van anyagi segítségetek?

A felvidéki Szövetség A Közös Célokért szervezet kezdeményezte és indította el a szolgálatot, biztosítja a megfelelő hátteret és körülményeket a munkához.

Fiatal léted ellenére, te vagy a vezetője a szolgálatnak. Mi a te személyes indíttatásod?

Az én munkámat teljes egészében áthatja, hogy Felvidéken, magyar nyelven tudjak segítséget nyújtani az embereknek. Én Magyarországon képződtem, de ezt mindenképp otthon szerettem volna kamatoztatni, és gyönyörűen beleillett ebbe az elképzelésbe az, hogy épp akkor indult el a Szervezet részéről a magyar nyelvű szakszolgálat kezdeményezése, mert ők is látták a hiányt erre.

És a számok mit mutatnak? Tényleg ekkora szükség volt a szakszolgálatra?

2016 előtt nem volt magyar nyelvű segélyvonal, csak a szlovák nyelvű vonalak voltak elérhetőek. A tapasztalatunk azt mutatja, hogy igény van rá, hiszen folyamatosak a megkeresések.

Mi nálatok a kritikus időszak?

A karácsony mindig fokozott figyelmet igényel, de tavasszal például több volt a hívás, nyáron kevesebb. Persze a tavasz most nálunk is a pandémia miatt volt kiemelkedő, sokan ebben a témában kerestek meg bennünket. A karantén ideje alatti bizonytalanság sokakat megviselt, felhalmozódtak a problémák, nagyon nehéz volt, hogy sokan nem tudtak a családtagjaikkal találkozni, vagy a bezártság miatt felfokozódtak az alapproblémák. Nem volt zökkenőmentes az online oktatásra való átállása sem. Sok szülő, és a gyerekek/kamaszok is nehezen viselték.

Eltelt már veletek másfél év. Folyamatosan tudtok fejleszteni, fejlődni?

Felmerültek már gondolatok a technikai fejlesztésekre is, valamint tervben van további ügyelői csapatok létrehozása az ország különböző részein. Az új belépők képzése és a meglévők fejlesztése egy folyamatos feladat, ebben mi is ugyanúgy fejlődünk, tapasztalatokat gyűjtünk.

Az új belépőket saját képzési tematika szerint oktatjátok?

Is-is. Az önismeretet mi csináljuk önállóan, a szakmai képzés pedig a magyarországi tananyagból történik a LESZ segítségével, és Magyarországon és itthon is folyik az oktatásnak egy-egy szegmense. Mivel mindenféle szakmából jönnek az ügyelők, és többnyire „laikusok"-ról, nem szakemberekről beszélünk, a képzési tananyag úgy van kialakítva, hogy bárki, aki rendelkezik a szükséges alap kompetenciákkal, el tudja sajátítani a legfontosabb alapelveket.

Mire kell ilyenkor a legjobban figyelni, mi a legfontosabb üzenet, amit átadtok a képzéseken?

Inkább azt mondanám, több lépésből épül fel az egész, és mindegyik nélkülözhetetlen. De talán a legfontosabb az, amiről már beszéltünk, hogy ne a saját öngyógyítása miatt válassza ezt az utat a jövendő ügyelő, ezért is van az önismereti rész a képzés folyamán nagyon komolyan kezelve. A szakmai rész és a mentorprogram pedig azért fontos, hogy a technikákat jól tudják alkalmazni éles helyzetben. Fontos tehát az ügyelő személyisége, a terhelhetősége, alkalmassága, valamint hogy elsajátítsa a szakmai háttértudást is. Emellett fontos az is, hogy tudjon csapatban dolgozni.

Riedl Annamária

forrás: kapcsoljegybol.hu

Címkék