Az öngyilkosságok előzményeiről, okairól

Szomorú tény, de az Európai Unióban hazánkban történik a második legtöbb öngyilkossági kísérlet, míg országhatáron belül a keleti országrész, Dél-, majd Észak-Alföld vezet ezen statisztikában. Öröm az ürömben, hogy az elmúlt évtizedek esetszámai csökkenő tendenciát mutatnak. Hogy milyen okok vezethetnek oda, hogy valaki saját kezűleg vessen véget az életének; vannak-e minták, kiemelt csoportok, arról Rénes Lászlóval, a Debreceni Egyetem Klinikai Központ Kenézy Campus Járóbeteg Szakellátási Központ munkatársával, a Magyar Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Szövetsége alelnökével beszélgettünk.  

Az öngyilkosságok megelőzése céljából indította el 1953-ban Londonban az első lelki elsősegély telefonszolgálatot Chad Varah anglikán lelkész. Angliában akkoriban (ahogy Magyarországon is) igen magas volt az öngyilkossági ráta. 

A második világháború ideje alatt nem lehetett nyomon követni a halálozások okait. 1945 után azonban visszaerősödött az öngyilkosságok száma, ezért vélte úgy Varah, ha a krízishelyzetben lévők valakivel tudnának beszélni a gondjaikról, akkor eltekintenének szándékuktól – idézte fel a történelmi előzményeket szakember.

IFOTES néven 1967-ben egy nemzetközi szövetség is alakult, amely az alapellátási protokollba is bevezette a telefonon keresztül, anonim módon, ingyenesen történő kezeléseit a különböző mentálhigiénés problémáknak. 1970-ben Debrecenben alakult meg az első telefonos lelkisegély szolgálat dr. Szabó Pál, az akkor ideggondozó intézet vezetője kezdeményezésére. 

Ezek vagyunk mi, immár 53 éve folyamatosan működünk, a nap 24 órájában – emelte ki Rénes László.  

Krizíshelyzetbe bárki kerülhet

A nemzetközi statisztika és a debreceni tapasztalatok is azt mutatják, hogy az összes problémás hívásnak (olyan hívásnak, ahol valóban krízishelyzetben lévő egyén kér segítséget) mindössze 3-7 százalékánál jelenik meg az öngyilkosság gondolata, vagy az, hogy konkrét öngyilkossági helyzetben van az illető. Ez viszont nem azt jelenti – hangsúlyozza Rénes László – hogy ekkora arányban van jelen a társadalomban a krízisben lévők aránya, hiszen sokaknak eszébe sem jut a telefonos lelkisegély szolgálattól segítséget kérni.  

– Krízishelyzetbe akkor kerül valaki, ha úgy érzi, a problémáját nem tudja megoldani, nem tud az elől elmenekülni. Ez lehet lelki és szociális eredetű is, nem válogat a társadalmi rétegek között sem, hiszen krízishelyzetbe kerülhet valaki azáltal, hogy elveszti például a rokkantnyugdíját, vagy csődbe megy a vállalkozása – mutatott rá a szakember. Mint kifejtette, 

a legtöbb krízis úgynevezett veszteségélményből adódik: szerettünk halála, véget érő párkapcsolat; munkahely-, jövedelem- vagy egészségvesztés. Fakadhat életkori sajátosságból (serdülő kor, időskor), de jelentkezhet több probléma is egyszerre.  

Megjelenik az önvád és az autoagresszív magatartás

Rénes László megjegyezte, a megoldatlan vagy rosszul megoldott problémák legtöbbször a szőnyeg alá kerülnek, de ha jön egy újabb kihívás, egy újabb nehézség, akkor ezek is előkerülnek, kiújulnak és még intenzívebben érzi az adott személy a kiúttalanságot, amely által akár az öngyilkossági gondolatokhoz is eljuthat.

– Ez egy beszűkült állapot, amikor nem tud másra gondolni csak arra, hogy nincs megoldás a problémáira. Elveszti érdeklődését az egyéb dolgok iránt, megjelenik az önvád és az autóagresszív magatartás – példázta a látható jeleket a szakember. Mint fogalmazott, az ilyen emberek már nem bíznak se magukban, se a környezetükben, sem pedig a jövőjükben. Az öngyilkosság gondolata megnyugvást ad az ilyen számára, aki úgy érzi: ha ő maga megszűnik, a problémái is megszűnnek.

Ezt a helyzetet nagyon nehéz feloldani, s telefonon keresztül leginkább mi is azzal tudjuk segíteni a krízisben lévőket, hogy hagyjuk, hogy az érzelmeikről beszéljenek. Anonim módon adhatják le érzelmi terhüket, s valamilyen szinten kijuthatnak ebből a beszűkült állapotukból – avatott be Rénes László. Elmondta, régóta tapasztalja, hogy sokan azt hiszik, az ilyen beszélgetések órákon át tartanak, azonban a valóságban a legtöbb 15-20 perces. – Nem arról van szó, hogy beszélgetünk vele egy-másfél órát, s rögtön megoldódik minden problémája, lemond az öngyilkosságról és éli tovább az életét. Ilyen nincs. 

Ahhoz segítjük hozzá, hogy az első lépéseket velünk tegye meg, s legyen ereje segítséget kérni a problémái megoldásához – hangsúlyozta.  

Az önakasztás a legelterjedtebb a Hajdú-Bihar vármegyében

A Rénes László rámutatott, a statisztikák alapján krízishelyzet bármelyik társadalmi csoportban megjelenhet. Nőknél az öngyilkosságok kísérlete, férfiaknak a befejezett öngyilkosságok aránya a nagyobb. Az eszközök változóak: az önakasztás, magas épületről való leugrás, fegyverhasználat, bár utóbbi Magyarországon annyira nem elterjedt. Külföldön, ahol a legtöbb embernek van életbiztosítása, jellemzőek a baleseteknek álcázott öngyilkosságok.  

Magyarországon a legtöbb megkísérelt öngyilkosság a 80-as években volt, 4700 körül évente. 1990-ben ez a szám 4133-ra csökkent, a koronavírus-járvány előtt pedig 1500 volt. A 19-39 éves kor közöttieknél a legnagyobb a csökkenés – ismertette az adatokat. Elmondta, az Európai Unióban Magyarország Litvániával a második helyen áll, az ország határain belül pedig a dél-alföldi és az észak-alföldi régióban a legnagyobb az öngyilkossági kísérletek aránya. – Érdekes, hogy a XX. század elején végzett tanulmányok alapján is ugyanilyen az országos arány. De ha megnézzük ezeket a megyéket gazdasági szempontból, az életminőség alakulásáról, akkor láthatunk párhuzamokat – mutatott rá.  

– Körülbelül húsz évvel ezelőtt, Kálmánczhey Alberttel folytattunk közös kutatást. A KSH-adatainak részletes feldolgozásával vizsgáltuk például az öngyilkossági nemeket. Hajdú-Bihar vármegye vidéki településein valószínűleg azért volt magas a befejezett öngyilkosságok száma, mert az önakasztás volt a leggyakoribb – idézte fel Rénes László. Hozzátette, az önakasztáshoz erős elszántság kell, aki egyszer már megpróbálta (de túlélte), annál nagy az esélye, hogy ismét próbálkozik.

forrás: haon.hu